A kárpitozás története nem csupán a bútorhuzatok változásáról szól. A kényelmes ülőbútor kialakulásához szükség volt a faváz, a hevederezés, a rugózat, a tömőanyagok és a külső borítás együttes fejlődésére. A kárpitosmester munkája így egyszerre szolgálta a kényelmet, a tartósságot és a bútor esztétikai megjelenését. A mesterség egyik legizgalmasabb időszaka a 19. század első felére, a biedermeier korára esett. A polgári otthon felértékelődésével egyre nagyobb igény mutatkozott az egyszerűbb vonalvezetésű, ugyanakkor kényelmes és gondosan elkészített bútorokra. A szék, a fotel és a kanapé már nem pusztán használati tárgy volt, hanem az otthon hangulatának meghatározó része lett. A korszakban elterjedő rugózott ülőfelületek új lehetőségeket nyitottak a kárpitosmesterek előtt. A bútor kényelmét ettől…